Milyen legyen a jövő agrármúzeuma?

Sokaknak ismerős az agrárolló kifejezés, ami azt a helyzetet írja le, amikor egy közös bázishoz viszonyítva az ipari árszínvonal gyorsabb ütemben nő, mint a mezőgazdasági, azaz a cserearány az agrárium szempontjából kedvezőtlenül alakul. Hazánk a 19. század közepén szinte teljes mértékben agrárország volt, a lakosság közel 90 százalékának a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódott a megélhetése. A kiegyezés utáni folyamatok – a vámrendszer átalakulása, a bankrendszer kiépülése, a gépesítés általánossá válása – azt eredményezték, hogy az 1870-es évek végére agrár-ipari országgá váltunk, s a mezőgazdaság részesedése folyamatosan csökkent a megtermelt bruttó jövedelemben: 1867-ben még a 60, 1914-ben már csak a 44 százalékát adta. A 19. század végén megjelenő amerikai gabonaimport nálunk is megtette „jótékony” hatását, a filoxérától kipusztult a szőlőterületek 60 százaléka. Minderre az oktatásban, a tudományban, a termelésben és a mezőgazdaságigép-gyártásban is érvényes és eredményes válaszokat kellett adnia a Darányi Ignác vezette szaktárcának. Ebben a közegben jött létre a Magyar Mezőgazdasági Múzeum, s kapta meg a Vajdahunyad várát otthonául, jelezve a mezőgazdaság súlyát. A gyűjtemény alapját az 1896-ban megrendezett országos millenniumi kiállítás anyagából kiválogatott tárgyak adták. 

A múzeum időközben több százezer tárgyra duzzadó állománya még napjainkban is kimagasló szinten lenne képes bemutatni mezőgazdaságunk történetét. Ám a világ megváltozott, s ma feszengve nézzük az elöregedett állandó kiállítást, a Városligetben hömpölygő turisták pedig egészen más belbecsre számítanak a lenyűgöző külcsín alapján. Az intézmény remek szakemberei évek óta forráshiánnyal küszködnek, s ez érinti a működtetést, a karbantartást is. Az elkerülhetetlenné váló átfogó építészeti renoválás arra is alkalmat teremt majd, hogy egy korszerű, kedvező áron kialakítható épületegyüttes is létrejöjjön a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem gödöllői központjában. Ehhez a személyi konstelláció is szerencsés: mind Gyuricza Csaba rektor, mind Hankó Balázs miniszter elkötelezett gödöllői lokálpatrióta, s a javaslatukat támogatja Nagy István agrárminiszter és a Városliget fejlesztéséért elkötelezett Baán László is. 

Napjainkban új kihívásokkal szembesül a mezőgazdaság és az agrárpolitika is, amelyek miatt a nem az agráriumból élők többsége számára is újra fontossá válik a terület. Írás előtt 30 centiméter mély repedéseket néztem egy kiszáradt alföldi réten, ahol arról panaszkodtak a gazdálkodók, hogy már az intenzív öntözés is veszélybe került, mert nem lehet több vizet kivenni a Körösből. A jövő agrármúzeumának az egyetemmel közösen segítenie kell szembenézni az egyre égetőbb problémáinkkal és megoldásokat találni. Azokkal a kérdésekkel is foglalkozniuk kell a muzeológusoknak, amelyek a leginkább izgatják a legifjabbakat: hogyan lehet a klímaváltozás hatásai ellenére egészséges élelmiszerrel ellátni a jövő városias lakosságát? Elérhetővé és érthetővé kell tennünk az alkalmazkodáshoz szükséges tudást és tapasztalatot, aminek eredményeképpen lehetséges a fenntartható vízgazdálkodás, az energiahatékony termelés, a precíziós gazdálkodás, és felértékelődik a biodiverzitás fogalma. Ezek határozzák meg ugyanis, hogy milyen Kárpát-medencében fognak élni unokáink. 

A szerző író, kultúrpolitikus